Saját bevallása szerint csak hat évvel ezelőtt kezdett el zenét hallgatni, ennek ellenére a 18 éves lány a legnépszerűbb skate-punk előadónak számít az amerikai fiatalok szemében. Ahogyan a földön törökülésbe helyezkedik egy adag kínai gyorskaja mellett, látszik, hogy Avril Lavigne cseppet sem játssza meg magát, ő a klipekben ugyanolyan, mint itt, ebben a hűvös hotelszobában. Fehér atlétatrikóját egy hatalmas nyakkendővel hordja, a "deszkások" körében kötelező bő nadrágot visel, és színes kendőket kötött a csuklóira, mögötte az ágyon rendetlenül összedobálva jónéhány bőr-csukló-csecsebecse hever.

Négy hónap telt el azóta, hogy debütáló albuma, a Let Go a boltokba került, és a kicsi, Ontario-béli város, Napanee szülötte máris 3 milliós eladást produkált, és besöpörte az MTV legjobb új művészének járó díját is, nyugodtan mondhatjuk hát rá, hogy szupersztár lett, de akkor miért aggódik?

Itt vagyok én, Avril Lavigne, egy egyszerű lány, aki szereti önmagát mutatni és a saját maga által írt zenét játszani. Sokan vannak, akiknek ez tetszik, akiknek bejön a stílusom, de vannak olyanok is, akik azt hiszik, ezt az egészet a lemezkiadóm találta ki és erőltette rám. Mindez még nagyon új számomra és nem tudok vele mit kezdeni. Mostanában azonban sokat kell rágódnom az ilyesmin.

Sokan azt mondják, kölyökösen nőies vagy. Kik a példaképeid, inkább nők vagy férfiak?

Erre mindig azt szoktam mondani, hogy nincsenek ideáljaim, vagy azt válaszolom, hogy a Pókember, de akire igazán felnézek az Johnny Rzeznik a Goo Goo Dolls-ból, és (suttog) Alanis. Johnny-t nagyon jó pasinak tartom és a zene, amit csinálnak megmozgat bennem valamit.

És miért pont Alanis? Ez valami kanadai "tartsunkössze" dolog?

Persze, az is benne van, de hallottad te már a Jagged Little Pill-t? Én imádom, hogy néha káromkodik is a dalokban, és kegyetlenül őszinte. Sokan megrökönyödnek, amikor hallják, de ő keményen kitart a művészi szabadság megőrzése mellett, és ez tök jó.

Feministának vallod magad?

Nem tudom, mit jelent pontosan?

Alapjában véve azt, hogy úgy gondolod, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenjogúaknak kell lenniük.

Zenei szempontból a csajok nagyon jók, aki az ellenkezőjét mondja, bekaphatja. A bátyám mindig azzal idegesített, hogy lány vagyok és nem mehetek vadászni vagy horgászni, erre én mindig azt mondtam, "buta vagy", és a végén nagy balhé lett belőle.

Mit gondolsz, milyen hatással van a dalaidra az, hogy nő vagy?

A lányok jóval érzékenyebbnek látszanak, igaz? Ez segíthet, hogy jobban írj. A fiúk hajlanak arra, hogy elrejtsék az érzéseiket. Egy dolog van, amit nem vagyok hajlandó megcsinálni: nem fogom eladni a testemet. Azt akarom, hogy az emberek tiszteljenek, úgyhogy nem rohangászok és rázom a seggemet, és nem hordom a nyakamba tolva a melleimet.

Zavar, ha elsősorban a nőt látják benned, amikor a színpadon vagy?

Tudom, hogy sokan vannak olyanok, akiknek kell az, hogy megbámulják a fenekét, mert ettől nől az önbizalmuk, de ez egyszerűen nem az én stílusom. Azt akarom, hogy a videóimat azért nyomja az MTV, hogy minél több emberhez eljusson a zeném és a dalszövegeim. Jópárszor előfordult már, hogy a fotózásokon elémraktak olyan cuccokat, amiktől a hajam szála is az égnek állt, de mindig nemet mondtam, és nekem lett igazam. Egyik nap fölvettem ezt a hatalmas nyakkendőt, és azóta ezzel azonosítanak, már senki sem piszkál, hogy vegyek fel miniszoknyát, és látom, hogy a koncertjeimre is sok lány jön hozzám hasonló szerkókban. Ez vicces, sok kis Avril mindenfelé. Mindig különböztem mindenkitől, és most meg kell szoknom, hogy mindent leutánoznak, amit csinálok.

Mindig más voltál, mint a többiek?

Igen, a suliban is voltak konfliktusaim ezzel kapcsolatban. Sokan lenéztek, de ezért nem fogom magam punk-nak vallani, az igazi punkok nem szerepelnek az MTV-n, bár ha azt nézem, hogy elég sok balhéban voltam benne, akkor talán mégis az vagyok.

Nyugodtan vallhatod magad punknak, ha úgy érzed.

Ez nehéz dolog. Elmegyek az MTV-be, végigcsinálom a promóciót, és nem gondolom, hogy ez rossz, mert azt akarom, hogy a lehető legtöbb helyre eljusson a zeném. Mostanra egy csomóan görkoris-punk-nak titulálják, amit csinálok, pedig pedig olyan sok közöm nincs is ehhez a kultúrához. A gimiben én is deszkáztam, és ezt a sajtó jól felnagyította, úgy festettek le, mint valami profit.

Emlékszel még arra, amikor először gondoltál arra, hogy dalokat szerezz?

Talán 10 éves lehettem, amikor egyre többet álmodoztam arról, hogy író leszek, de könyveket és novellákat akartam. Írtam verseket is, és sokat játszottam a rímekkel, azután jöttek az akkordok és a gitár, ez úgy 12 éves koromban volt.

Mi volt az első dal, amit írtál?

Can't stop thinking about you volt a címe, 14 éves voltam, diákszerelemről szólt.

És mi volt az első lemez, amit megvettél?

Nagyon hülyén fog hangzani, de életemben nem vásároltam CD-t. A szüleimtől kaptam egy Faith Hill lemezt, és ezután is csak néha leptek meg ilyesmivel, mert drágák voltak és a családom nem valami gazdag. Voltak Faith Hill, Shania Twain és Dixie Chicks albumaim, ezeket sokszor hallgattam. Mostanában, ha valami kell, megkérem a kiadómat, hogy szerezzék meg nekem.

Mi volt a legutolsó album, amit megkedveltél?

Ismered a Dillinger Four-t? Na ők punkok. Ugyanakkor odáig vagyok a legutóbbi Goo Goo Dolls-ért, a Gutterflower-ért is. A System of a Down-ra bármikor képes vagyok ugrálni. Nem vagyok az az ember, aki rohan a boltba, ha valami új jelenik meg. A Sum 41, a Green Day, Alanis… Lehet, hogy többet kellene kijárnom a lemezboltokba? 12 évesen kezdtem csak zenét hallgatni, és még mindig keresem azt, amit igazán szerethetek.