Leiber és Stoller: a rock’n’roll „feltalálói”

Az ötvenes-hatvanas évek legendás alkotópáros, számos örökzöld világsiker alkotói. Vajon mit gondolnak a rap-, rock- és popzenét játszó utódaikról?

A még kitakarítatlan, szivaroktól, és jól átsütött hátszínek illatától átitatott Ritzben öltönybe bújva, egy kereveten ülve várták, hogy a Q magazin munkatársa feltegye a kérdéseit.Jerry Leiber és Mike Stoller - a legendás szerzőpáros tagjai - eközben tízóraiznak. A beszélgetés apropója: a páros megkapta az Ivor Novello Díjat. Nem érdemtelenül.

Ők írták például a Jailhouse Rock-ot, a Stand By Me-t, a Yakety Yak-et, a Poison Ivy-t, a Jackson-t, a Riot In Cell Block No 9-t, és a Pearl’s A Singer-t. A David Lynch-féle Veszett a világ rajongói biztos hogy emlékeznek a Love Me-re (egy hillbilly nótának íródott) és mindenki csodálja a Peggy Lee-féle Is That All There Is?-t, minden idők legcinikusabb számát.

Ismertetőjegyük, hogy mélabús dallamokat írnak, de a szövegben mindíg van egy kis csavar. Amikor elkezdtek dalokat írni még mindketten négerek voltak, azaz mások neve alatt jelentek meg a szerzeményeik.

A Q a kitüntetés alkalmából érdekes játékot játszott velük: egy új és régi dalokból álló válogatást kellett véleményezniük. Becsületükre legyen mondva, elfogulatlanul, nyugalommal tették, és mindvégig leplezve csodálatukat a Godspeed You Black Emperor- iránt.

Britney Spears
...Baby One More Time

Stoller: Számomra nagyon olyan.... Gépies. Ez másfajta ízlés, mint amilyen engem ihlet a munkámban. Úgy tűnik, teljesen leépíti az emberi tényezőket. Úgy hangzik, mintha egy gép csinálta volna.

Leiber: Úgy hangzik, mint egy sablon lemez. Tudom persze, hogy nagyon-nagyon jók az eladási mutatói, különösen a fiatalok körében.

( A Q emlékezteti őket, hogy Leiber és Stoller is a tini piacra írt dalokkal kezdte. )

Stoller: Nem. Az később volt. Amikor elkezdtük, akkor mindenféle korú embereknek írtunk, de ők majdnem mind fekete blues énekesek voltak. Ám, nem éreztük magunkat a fekete zenében dolgozó fehér íróknak. Inkább kipróbáltuk magunkat, hogy milyen feketék vagyunk.

Leiber: Én feketébb voltam mint ő.

Stoller: De ő kifakult.

Leiber: Kérhetnék még egy kis teát?

Leiber ítélete: Jól hangzik. Jó hangzása van. De az eredmény egy gépies, tucatlemez.

Oasis
Wonderwall

Stoller: Egész jó. Azokra az anyagokra emlékeztet, amelyeket a Beatles csinált George Martinnal, amik egyébként szerintem egyedibbek, és jobbak voltak.

Leiber: Régebben volt egy csomó fiatal dalszerző, akik nekünk dolgoztak, és mi adtunk nekik egy nagy halom minta agyagot, hogy másolják le és tanuljanak belőle, és ez az album úgy hangzik, mintha azok a srácok jól elvégezték volna a házi feladatukat. Hallgatták a hangokat és elkaptak egy párat, amit beépítettek...

Stoller ítélete: Nem rossz. Semmi baj nincs vele.

Godspeed You Black Emperor!
The Dead Flag Blues

Stoller: Ez szerintem ugyanaz a vonal, csak egy másik ág, nemde?

Leiber: Ez a Yeats The Second Coming-jának utánérzete: „A közép nem tudja tartani magát...”

Stoller: Jó a hang. Jó a beszédhang is. Valakire emlékeztet. Hallgatható.

Leiber: Nekem tetszik.

Stoller: Nekem is tetszik.

Stoller ítélete: Nem vagyok benne biztos, hogy túl gyakran hallgatnám. Nem lehet dúdolgatni.

Leiber ítélete: Ez nem álköltészet. Az hiszem, hogy a komoly apokaliptikus költészet határát súrolja.

John Lennon
Stand By Me

Leiber: Amikor hallom valamelyik dalunknak egy feldolgozását, általában az eredetire gondolok, és összehasonlítom őket, aztán megnézem mi hiányzik az új verzióból.

Stoller: Nagyon izgatott voltam, hogy John Lennon megcsinálja az egyik számunkat, de nem sikerült olyan jóra, mint az eredeti.

Leiber: Hallottam, hogy Bono előadott egy olyan Stand By Me feldolgozást a szinpadon, amitől majd szétesett a stadion. Minden egyes ember felállt és együtt énekelt vele.

Leiber ítélete: Nagyon nehéz lenne felülmúlni a Ben E. King-féle felvételt. Most négy-öt napja hallottam, és nagyon tartja magát. Van néhány számunk, ami olyan...mint egy patinás régiség, azok nem ilyen nagyszerűek, érted?

Moby
Natural blues

Leiber: Ő fehér, ugye?

Stoller: Nagyon érdekes énekhangja van. A szöveg viszont olyan, mintha egy néger spirituáléból vették volna. „Senki sem ismeri a gondokat, amiket én láttam...”

Leiber: Ez ő, aki ott fent énekel? Oh, igen. Jó ízlése van.

Stoller: Ez régi felvétel? Ha szembeállítjuk Britney Spears-szel, ez egy nagyon emberi hangú előadás.

Stoller ítélete: Nagyon jól hangzik.

Belle and Sebastian
Dog On Wheels

Leiber: Dog On Wheels /kerekes kutya/ ? Vagy pedig Doggone wheels /rohadt kerekek/? Dog on wheels... (elindul az ének). Ó, ugyan már! Hát ez nem is tud énekelni. ( a Q emlékezteti, hogy a népzenei hagyományban is vannak nyávogós vokálok ).

Stoller: Hát igen, ő egy rossz népzenei énekes.

Leiber: Azaz, rossz énekes egy jó műfajban.

Stoller: Ez a legbiztonságosabb.

Leiber: Hát igen, mindenféle selejtet összehordanak (Stollerhez) Mondott valami sértőt, vagy furcsát??

Stoller: Nem , csak... csak.. ugyan már!!

Leiber: Valami ócska véleményt akarsz kicsikarni belőlünk??

Aphex Twin
Windowlicker

Leiber: (Tanulmányozva Twin úr bögyös lemezborítóját) Nekem tetszik a hölgy, úgy ahogy van.

Stoller: Tetszik? Mi tetszik,a bajusza, vagy a szakálla?

Leiber: Tetszik a szakáll és a bajusz is. Sőt, tetszenek a fülbevalói is.

Stoller: Szereti az ékszereket. Hogy ez egy beugratós fénykép? (irónikusan) Igazán?

Leiber: Lehetne az enyém a beugratás alsó része?

Stoller: (újra megnézi a fényképet) Biztos, hogy ezek nem csak a hormonok?

Leiber: Azért akarja a véleményünket, mert lemezboltot szeretne nyitni?

Stoller ítélete: Nézzük a következőt!

Radiohead
Paranoid Android

Leiber: Ezek nagy főiskolás srácok? Ezt meg lehet mondani a címekből.

Stoleller: Azt hiszem ez egy érdekes kombinációja a Latin figurának a Japán hangzással. Érdekes. Persze, nem tudom meddig...

Leiber: Ez nagyszerű cím lenne az albumhoz: Érdekes, de vajon meddig....

Leiber ítélete: Ez túl intellektuális nekünk, fiúk. Mi nem igen jutunk a hamburgeren és a sültkrumplin túl.

Slipknot
Wait And Bleed

Leiber: Hallottam már róluk.

Stoller: Nem az én zeném.

Leiber: Az én zeném, de nem tetszik a csomagolás..

Leiber ítélete: Nem mennék el megnézni a hullájukat.

Eminem
My Name Is

Stoller: Vanilla Ice utódja. ... Nem tudok mit mondani róla. Egy csomó rap zenéhez egyszerűen nem tudok hozzászólni, különlegesen ezekhez a gépies gépesített, hebegő-habogó mondatokhoz. Az első rap-felvételről, amit életemben hallottam, úgy éreztem hogy fantasztikus. A The Message volt Grandmaster Flashtől. Érdekes volt, mert olyan volt, mint egy üzenet a belvárosból. Azóta a rap társult a nőgyűlölettel és az erőszakos kizsákmányolással.

Leiber: Emlékszem az első rap albumok nagyon ijesztőek voltak. Azt gondoltam hogy nagyon jók és komoly politikai érzetűek voltak, és aztán kis idő múlva a lemeztársaságok rájöttek, hogy ha beleszúrnak egy csipetnyi kemény szexet és kivesznek belőle egy kis politikát, akkor hatalmas pénzeket tudnak leakasztani. Ha hallok egy olyan rap számot, amelyben érzek egy kis politikai felhangot, attól jó érzés tölt el, mert úgy hiszem a rap alapja a politikai lázadás. ( a Q megkérdezi őket, hogy mit gondolnak arról a kérdésről, hogy a rap nem különbözik Elvis korai rebellis csapásától, és attól, ahogy a szexet használta, hogy eladja a zenét. Leiber és Stoller nincsenek elragadtatva....)

Leiber: Hahaha!

Stoller: Elvis a zenét használta, hogy eladja a szexet!

Leiber: Tulajdonképp semmi közös sincs bennük, mert Elvis egy egyedülálló személyiség volt, a rap pedig egy műfaj. Presley szórakoztatni, és elragadtatni akart. A rapperek jelentéktelen kis rosszmájú ürgék és forradalmárok.

Leiber ítélete: A rap esszenciája elveszett, leápolt és fogyasztóbarát lett.

Stoller ítélete: ....társult a kemény szexszel és a vulgaritással.

2001. január 2.