Avril Lavigne: fiús lány, hatalmas szívvel - vadóc képek az énekesnőről
2006.05.27. 18:47
Avril Lavigne, az újdonsült kanadai tini-sztár minden terepet meghódított megnyerő egyéniségével, vagány, fiús stílusával és persze lendületes zenéjével.
Mi a titka egy olyan lánynak, aki fiús cuccokban, korántsem nőieskedő stílsusával, gördeszkásan, gitárzúzósan hódította meg a fél világot? Bármi is legyen az, Avril Lavigne nevét ma már minden fiatal ismeri és tolonganak az emberek a koncertjeire. De honnan is került elő ez a kétségtelenül nem hétköznapi leányzó?
Avril Kanadában, egy Napanee nevű kis településen látta meg a napvilágot, még csak tizennyolc éve. Két testvérével együtt cseperedett fel, és mint a legtöbb középső gyerek, mindig külön utakon járt. A középső gyerekek ugyanis, minthogy sem nem a legnagyobbak, sem nem a legkisebbek, mindig keresik a módját, hogy valamiben ők is "leg"-ek lehessenek. Ha te is középső gyerek vagy a családban, akkor bizonyára érted, miről beszélek.
Avrilnek is elég különc szokásai alakultak ki: babázás és a konyhában való sertepertélés helyett állandóan fiúk társaságában forgolódott, velük játszott, velük sportolt, mégpedig elég "kemény" sportokat: jégkorongotott, baseballozott, amik ugye nem valami finom, nőies játékok.
Avril "különcsége" a zenei tehetség terén is elég korán megmutatkozott. Bevallása szerint már egész kislány korában az volt a kedvenc szórakozása, hogy egy fésűvel a kezében az ágyon ugrálva "koncertet" adott a képzeletbeli közönségnek. A képzeletbeli közönséget aztán hamarosan valóságos váltotta fel: a templomi kórus tagja lett, aztán megtanult gitározni, és esküvőkön, táncmulatságokon lépett fel egy szál gitárral, country-dalokkal szórakoztatva az összegyűlt társaságot.
A tehetséges lány számára azonban hamarosan kezdtek szűkössé válni az otthoni keretek, ezért nekivágott a nagyvilágnak. Még csak 15 éves volt, amikor New Yorkba utazott, hogy dalaival ott is szerencsét próbáljon. A szerencse pedig mellé szegődött.
Hamar híre ment ugyanis különleges hangjának, és egy alkalommal egy nagy lemezkiadó vállat főnöke is meghallgatta a produkcióját. Teljesen ledöbbent tőle, és megérezte, hogy nagy lehetőségek vannak ebben a fiatal kislányban. Nem is teketóriázott sokáig: szerződést ajánlott Avrilnak, hogy neves szövegírókkal együtt dolgozva készítsék el első albumát. Avril elfogadta az ajánlatot. Hazament, összecsomagolt, és irány Manhattan, ahol izgalmas munka és karrier várt rá.
Manhattanben azonban nagy csalódás érte. Hiába, hogy a legkiválóbb szakemberekkel dolgozhatott együtt, úgy érezte, nem tud közöttük kiteljesedni, és munkájukból nem olyan számok születnek, amilyeneket ő szeretne.
"Ez nem én voltam" -nyilatkozta később erről az időszakról. De nem adta fel, megpróbálkozott más szövegírók anyagaival is, de ebből sem sült kis semmi jó. Rettenetesen csalódott volt, és már azon volt, hogy felhagy a próbálkozással, nem fog menni neki ez a zenélés.
Még szerencse, hogy a producere nem hagyta ezt ennyiben: Los Angelesbe küldte Avrilt, ahol végre találkozott "az igazi"-val, mármint nem a magánéletben, hanem a munkában. Új producerével, Cliff Magnessel, remekül megértette magát, és teljesen szabad kezett kapott a dalok megírásában. Avril ettől valósággal megtáltosodott, az ezt követő hetekben mást se csinált, csak írta, írta a dalait. Így aztán végre megszületett az első lemez, ami óriási sikert aratott: az eladási mutatók három millió felett járnak, a Compicated című klipje pedig az USA leggyakrabban játszott videója lett. És persze a díj-özön sem maradt el.
Avril egy nagyon szerencsés, boldog tinilány, hisz kiskori álmai váltak valóra: énekelhet, ráadásul azt és úgy, ahogyan ő akarja. Reméljük még elég sokáig, hiszen mi, a közönség mindig örülünk az igazi egyéniségeknek. Avril Lavigne pedig mindenképpen az
|