Avril Lavigne minden, csak nem átlagos: gördeszkásokkal lóg, fékezhetetlen és vad, igazi fenegyerek (ha van ilyen lányban). Saját bevallása szerint mindig fiús volt, fiúkkal lógott a suliban, télen jégkorongozott velük, nyáron baseballt játszott, miközben kortársai rózsaszínű Britney-ruhákért szaladgáltak a bevásárlóközpontokban.


Állítólag már kétévesen énekelt, amit nyilvánosság előtt először a helyi Napanee városka ötezres közösségének templomi kórusában kamatoztathatott, majd a country zenét kóstolgatta énekversenyeken és rádiós vetélkedők keretén belül.
Egy ilyen verseny győzteseként utazhatott Ontarióba, ahol jutalom gyanánt együtt énekelhetett a country zene tündöklő sztárjával, Shania Twainnel. Hamar felfedezte élete fontos kísérőjét, a gitárt, megtanult játszani, és zenét szerezni.

„– A gitárhoz menekülök, ha bajom-bánatom van, olyan nekem, mintha a terapeutám lenne” – mesélte.

Végül egy verseny alkalmával egy lezüllött bárban fedezték fel a tehetségét. A következő napon már egy elegáns irodában ült az 57. utcában, vele szemben L.A. Reid, az Arista Records (New York) fő ideológusa.

Szó szerint az utcáról szerződtették a kisasszonyt lemezcégéhez. Ekkor éppen 15 éves volt. Két éven keresztül írta dalait, beleizzadt rendesen, aztán megunta, eltépte őket, majd újra nekiállt dolgozni. New York légköre vagy talán inkább ottani munkatársai azonban nem voltak igazi segítségére első lemeze munkálataiban.

Nem szereti, ha beleszólnak a dalszerzésbe, és nem hagyják igazán érvényesülni egyéniségét a zenéjén keresztül.

Így aztán átruccant a nyugati partra, ahol Cliff Magness producer-dalszerző segítségével összeállította első albuma, a Let Go dalait, amely 2002 nyarán került a lemezboltok polcaira.

Magness-szel való munkakapcsolatának gyümölcseit azonban már az album megjelenése előtt piacra dobott kislemez, a Complicated sikerein is lemérhették: az album Kanadában azonnal a toplisták élére került, az észak-amerikai 40-es toplistán pedig az élmezőny egyik befutója lett.

Sokak szerint, azért mert szép (nem vitás), de talán végre itt az ideje annak, hogy szívből jövő hangok és érzések vegyék át az „uralmat”.

Avril sikerének szerintem nagy szerepe van a „sztárcsináló pr-csapatnak”, habár úgy tűntetik fel, hogy ez saját stílusa. Részben. Az alapstílus persze adott, csakhogy még ez nem elég, hogy valaki sztár legyen. Ennek a ma újra divatba jött, hát, rockkos punk zenének, és deszkás életérzés megteremtésének valósághű létrehozásához szükség van még a sminkesre, a stylistra és azért egy zenei producer is jól jön a sztárvilágban.

Ahhoz, hogy egy sikeres sztár mindenkihez eljusson, nem elég a smink és a ruha. Kell egy jó sajtómenedzser is, aki intézi a fotózásokat, interjúkat és fellépéseket.

Úgy kell alakítani Avril profilját, hogy azt gondolják a fiatal lányok, hogy akkor lesznek „menők”, ha keményen, már-már fiúsan viselkednek és öltözködnek, követik Avrilt (növelve ezzel a fun-tárgyak eladását).